A zsálya szaporítása

Mi sem könnyebb, mint a zsálya szaporítása. És éppen aktuális is egyben.

Ilyenkor februárban érdemes visszavágni, elég, ha 5-10 cm-et meghagyunk belőle. Ha visszavágjuk, a növény új hajtásokat hoz és kibokrosodik. Amire vigyázni kell, ha már elkezdte hozni az új hajtásokat, akkor már nem szabad visszavágni.

Szaporításának 2 módja van. A dugványozás és a gyökereztetés, mind a 2 pofon egyszerű. Ezeknek legideálisabb időpontja július és augusztus.

A dugványozás: ollóval, vagy éles késsel vágjuk vissza a növényt, hogy a szárak végében a rost állomány ne menjen teljesen tönkre. Az aljáról a leveleket szedjük vissza, de legalább 4-5 levél maradjon a tetején. Szúrjuk le majd óvatosan öntözzük meg. Figyelni kell rá, hogy folyton nedves legyen a talaj, hiszen akkor könnyebben gyökeret ereszt. Ha ezzel megvagyunk csinálhatunk neki mini üvegházat, de nem muszáj. Vágjuk le egy műanyag flakon alját, majd majd helyezzük az elültetett hajtásra úgy, hogy legalább 4-5 cm a földben legyen belőle. Ezzel egyfajta üvegházhatást érünk el. Ha túlságosan bepárásodna, akkor csak csavarjuk le a kupakot az üveg tetejéről és kész is vagyunk.

Gyökereztetés: Hasonló módon szedjünk le a zsályából, majd a visszaszedett levelű szárakat tegyük egy pohár vízbe. Két hét után elkezdenek megjelenni a gyökerek. Az ültetés alkalmával vigyázzunk arra, hogy ne törjük meg a gyökérhajtásokat. Óvatosan helyezzük a helyére, majd szórjuk rá a földet, anélkül, hogy megtörne. Óvatosan nyomkodjuk meg végül és öntözzük meg.

Kertünkben, konyhánkban egy cserépben, vagy erkélyünkön, akár balkonládában is nagyon mutatós és hasznos!

A zsályáról:

Az orvosi zsálya a Földközi-tenger, de különösen a dalmát tengerpart vidékéről származik. Dél-Európa karsztjain tömegesen előfordul, Magyarországon nem őshonos, de gyógynövényként termesztik, dísznövényként kertekben, temetőkben sokfelé ültetik.
30–80 cm magasra növő illatos évelő félcserje. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándzsásak, ráncosak. Virágai 15–23 mm hosszúak, rendszerint hármasával a lehulló murvalevelek hónaljában ülnek, lila színűek. A párta csövében szőrkoszorú van. A csésze fogai tüskés szálkában végződnek. Termése tojásdad alakú makkocska. Levelének (Salviae folium) forrázata illóolaj- és cseranyagtartalmánál fogva torokgyulladásra, szájbetegségek öblögetésére, belsőleg pedig izzadás, bélhurut ellen nagyon jó hatású. Idegerősítő hatása is ismert.
Más fűszerekkel használva érdekes ízt ad az ételnek. Fűszerezhetjük vele a zsíros húsételeket, de azok körítéseit is. A kacsa-, liba-, pulyka-, vadhúsok, hústöltelékek, máj, főtt és sült halak, pástétomok, sajtok, főtt tészták ízesítésére is kiváló. Óvatosan használjuk. - írja a Wikipédia